12.4 C
Brüsszel
Szeptember szeptember 24, 2022

Jeruzsálem – a szent város

NYILATKOZAT: A cikkekben közölt információk és vélemények az azokat közölők sajátjai, és ez a saját felelősségük. A The European Timesban való megjelenés nem jelenti automatikusan a nézet jóváhagyását, hanem a kifejezés jogát.

Newsdesk
Newsdeskhttps://www.europeantimes.news
A European Times News célja, hogy olyan híreket közöljön, amelyek fontosak a polgárok tudatosságának növelése érdekében Európa-szerte.

Még több a szerzőtől

A kábítószerekkel foglalkozó bizottság 2022. évi tematikus megbeszélései a kábítószer-politika és az emberi jogok átfogó kérdéseire összpontosítanak

A kábítószerekkel foglalkozó bizottság a kábítószer-politika és az emberi jogok kérdéseire összpontosít

0
A kábítószerekkel foglalkozó bizottság 2022. évi tematikus megbeszélései a kábítószer-politika és az emberi jogok átfogó kérdéseire összpontosítanak

Írta: archimandrit assoc. prof. Pavel Stefanov, Shumen Egyetem „Bishop Konstantin Preslavski” – Bulgária

Izgalmas és egyedi a káprázatos lelki fényben fürdő Jeruzsálem látványa. A magasabb hegyek között, egy mély szurdok partján elhelyezkedő város állandó, el nem múló fényt sugároz. Ha nem is lenne különösebb történelmi jelentősége, szokatlan megjelenésével mégis erős érzelmeket ébresztene. A Szkopos és az Eleon csúcsairól nézve a látóhatárt középkori erődítmények és tornyok, aranyozott kupolák, tornyok, omladozó római és arab időkből származó maradványok tarkítják. Körülötte völgyek és lejtők, tágas, zöld pázsittá alakulva, amelyek még a fény tulajdonságait is megváltoztatják. A kilátás lenyűgöző.

Dávid király hagyományai szerint Jebusnak hívják. A Yerushalayim héberül „a béke városát” jelenti (ez az etimológia nem egészen pontosan meghatározott – pr), ami paradox, mert ezeréves története során nagyon kevés békeidőszakot ismert. Arabul a neve al-Quds, ami „szentet” jelent. Ősi közel-keleti város a Földközi-tenger és a Holt-tenger közötti vízválasztón, 650-840 m magasságban. A történelem, a kultúra és a népek emlékeinek hihetetlen elegyét képviseli hatalmas látnivalókkal. Ősidők óta ezt a kis tartományi várost kivételes vallási jelentősége miatt a világ „köldökének” vagy „középpontjának” nevezték (így nevezi Ezékiel próféta 5:5 – b. r). [i] Különböző időkben Jeruzsálem a Júdeai Királyság, Nagy Sándor állam, Szeleukida Szíria, a Római Birodalom, Bizánc, az Arab Kalifátus, a Keresztesek, az Ajjubid állam, a tatár-mongolok, a Mameluk, az Oszmán Birodalom és a Brit Birodalom.[ii]

Jeruzsálem kora meghaladja a 3500 évet.[1] A világ szellemtörténetében kivételes helyet foglaló város régészeti kutatása 1864-ben kezdődött és a mai napig tart.[2] A Shalem (Salem) nevet Kr.e. 2300-ban említették először. Ebla (Szíria) irataiban és a XII. egyiptomi dinasztia felirataiban. Az egyik változat szerint Jeruzsálem valószínű elődje.[3] Az ie 19. században említik Melkizedeket, Sálem királyát. A Biblia szerint egy győztes csata után találkozott Ábrahámmal és Szodoma királyával, és kenyeret és bort ajándékozott neki, tizedet vett belőlük (14Móz 18:20-5). Az újszövetségi héberekhez írt levelében (6:10, 6; 20:7; 1:10, 11-15, 17, 21, XNUMX) Szent Pál apostol bizonyítja Jézus Krisztus papi méltóságát Melkisédek rendje szerint.

A Kr.e. XIV. A ferences atyák a „Dominus Flevit” („Úr siralma”) kápolna körüli ásatásai során a Kr.e. 16. századból származó kerámia- és cseréptárgyakat, valamint egy egyiptomi szkarabeusz bogár formájú dísztárgyat kerültek elő. felfedezték. Egy véletlen lelet, egy ékírásos táblakészlet Tell el-Amarnából Felső-Egyiptomból (kb. ie 1350) rávilágít III. Amenhotep és fia, Ehnaton királyi archívumára. A Palesztinában, Föníciában és Dél-Szíriában található fejedelmek és főnökök agyagán található mintegy 400 feljegyzés között nyolc Abdu Heba, Jeruzsálem uralkodója és Egyiptom vazallusa található. A fáraónak írt aggódó leveleiben Abdu Heba erősítésekért könyörög, amit nem kap meg, és elveszti a fáraó földjét „habirutól”. Kik voltak ezek a „habiru” törzsek? A köztük és az ókori zsidók közötti kapcsolat továbbra is csak feltételezések kérdése.

Jeruzsálem története az ősvárosi időszakkal kezdődik, amelyre több temetkezés is utal. Első településével a késő bronzkorban a jebuziták, a kánaánita törzs városa lett. Az Ophel-hegyen található (a mai Jeruzsálem délkeleti szélén). „De Júda fiai nem tudták kiűzni a jebuzeusokat, Jeruzsálem lakóit, ezért a jebuzeusok a mai napig Jeruzsálemben laknak Júda fiaival” (Iz. Nav. 15:63).[4]

922-től ie 586-ig. Jeruzsálem a zsidó királyság fővárosa. A várost Dávid király vezetésével a zsidók foglalták el (az elmúlt évtizedben az a vélemény uralkodott, hogy a várost nem erőszakkal foglalták el – br). Dávid talált itt egy ősi szentélyt, és átnevezte a várost Sionnak.[5] Palotát épített (2Kir 5:11), de az alapjait még nem fedezték fel. A király felújította a várost és a falakat, köztük az úgynevezett Milót (1Krónika 11:8). Ennek a kifejezésnek a jelentése nem világos, de úgy gondolják, hogy az Akropolisz teraszaira és alapjaira utal. Salamon pazar fővárossá varázsolja Jeruzsálemet. Megduplázta a város méretét, és egy templomegyüttest épített a Mória-hegyen (2Krónika 3:1).[6] Ezékiás jámbor király (727-698) újjáépítette az erőd falait és vízellátó alagutat ásott.[7] Szanherib asszír király 701-ben ostromolta Jeruzsálemet, de az Úr angyala megölte 185,000 XNUMX katonáját, és a megszállók visszavonultak.

Kr.e. 598-ban. Nabukodonozor babilóniai király ostrom alá veszi Jeruzsálemet, amely elesik, Jekónia júdeai király pedig fogságba kerül Babilonba. Sedékiást vazallusként ültették a trónra. Fellázadt, és Egyiptomtól remélt segítséget. 587-ben a babiloni hadsereg visszatért és elpusztította Jeruzsálemet. Szinte az összes lakost fogságba vitték Babilonba. Kr.e. 539-ben Nagy Kürosz perzsa király legyőzte a babiloniakat, és rendeletet adott ki, amely lehetővé tette a zsidóknak, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe, és újjáépítsék a templomot.[8]

Az évszám ie 332. Jeruzsálem lakói ellenállás nélkül megadták magukat Nagy Sándornak, aki megerősítette a perzsa uralkodók által a városnak adott kiváltságokat.[9]

A Makkabeus testvérek vezetése alatt kitört a zsidók lázadása, amely Kr.e. 167-től 164-ig tartott. Antiochus IV Epiphanes szíriai megszállóit, akik a pogányságot erőltették, kiűzték.[10]

A római csapatok Pompeius vezetésével Kr.e. 63-ban elfoglalták Jeruzsálemet. A város a római júdeai protektorátus közigazgatási központja lett.[11] Jeruzsálem modern terve Nagy Heródes idejéből származik (Kr. e. 37-34).[12] Ez a szatrapa a város történetének legnagyobb építője. Újjáépítette a Hasmoneus falait, és három nagy tornyot épített hozzá, a nyugati dombon palota-igazgatási komplexumot épített, amelyet később „praetoriumnak” neveztek, és újjáépítette a templomot. A diaszpóra zsidói vágynak a városra, olyan kiváló értelmiségiek vezetésével, mint Alexandriai Philón.[13]

A római elnyomás táplálta a zelóták titkos felszabadító mozgalmát. Valószínűleg hozzájuk tartozik Krisztus apostola, Iskariótes Júdás.[14] 66-70-ben a zsidók lázadást indítottak a rómaiak ellen. Hosszas ostrom után Jeruzsálem elesik. A sikertelen felkelés zsidó háborúként vonul be a történelembe. Titus római hadvezér parancsa ellenére, hogy őrizzék meg a templomot, 9. augusztus 70-én leégették és elpusztították.[15] Később Hadrianus császár parancsára Jeruzsálem romjain megkezdődött az Elia Capitolina nevű város építése a császár tiszteletére (Elius Hadrianus) és a Capitolium triásza (Jupiter, Juno és Minerva). A város egy római katonai tábor mintájára épült – egy tér, amelyben az utcák derékszögben metszik egymást. Jupiter szentélye épült a zsidó templom helyén.

A pogány kultusz bevezetése miatt felháborodott zsidók második lázadást indítottak a római hódítók ellen. 131 és 135 között Jeruzsálem Shimon bar Kochba zsidó lázadóinak kezében volt, akik még saját pénzérméket is vertek. De 135-ben a római csapatok visszafoglalták a várost. Hadrianus császár rendeletet adott ki, amely megtiltotta minden körülmetélt személy belépését a városba. A Római Birodalom összeomlása után megkezdődött a bizánci időszak, és a város fokozatosan keresztény megjelenést öltött.[16]

A Golgota helyén a rómaiak templomot emeltek Aphroditénak. 326-ban Szent Ilona és Macarius püspök vezette a Szent Sír-templom építését. Az évszázadok során zarándokok milliói özönlöttek ide a világ minden tájáról.

1894-ben a madabai (ma Jordánia) ortodox Szent György-templomban egy híres, Szent Györgyöt ábrázoló mozaikot fedeztek fel. Föld és Jeruzsálem. A 6. századból származik, ma 16 x 5 méteres. A legnagyobb és legrészletesebb kép az alkotás közepén Jeruzsálemről és nevezetességeiről látható.[17]

614-ben a perzsa sah Khozroi elfoglalta és kifosztotta a várost, a Szent Sír-templomot pedig felégették. 24 év elteltével Sophronius Szent pátriárka egy új hódító – Omar ibn al-Khattab arab kalifa – előtt nyitotta meg a város kapuit, és Jeruzsálem fokozatosan muszlim külsőt kapott. Kicsivel később I. Mu'af-ot, az Omajjád-dinasztia alapítóját Jeruzsálemben kalifává nyilvánították. A lerombolt zsidó templom helyén mecsetet építettek, amely a muszlimok számára a harmadik legszentebb a mekkai és medinai templomok után.

1009-ben az őrült al-Hakim kalifa elrendelte a Szent Sír-templom teljes lerombolását. Ez a szentségtörés tiltakozási hullámot vált ki Nyugaton, és előkészíti a keresztes hadjáratok korát. 1099-ben az első hadjárat résztvevői Boulogne-i Gottfried gróf vezetésével elfoglalták Jeruzsálemet, lemészároltak minden muszlimot és zsidót, és a várost az I. Balduin király vezette Jeruzsálemi Királyság fővárosává változtatták. 1187-ben hosszú ostrom után , Salah-at -din (Szaladin, 1138-1193) egyiptomi szultán csapatai meghódították Jeruzsálemet. A Mennybemenetele Templom kivételével a város összes templomát mecsetté alakították át. [18]

De a nyugati keresztények nem estek kétségbe, és 1189-1192-ben megszervezték a második keresztes hadjáratot Oroszlánszívű Richárd angol király vezetésével. A város ismét a keresztesek kezére kerül. 1229-ben Friedrich II Hohenstaufen lett a Jeruzsálemi Királyság királya, akinek sikerült ideiglenesen visszaállítania a keresztesek hatalmát Jeruzsálemben, kihasználva a muszlim államok közötti ellentmondásokat. 1244-ben azonban a mongol-tatárok meghódították a várost. 1247-ben Jeruzsálemet elfoglalta az Ayyubid-dinasztia egyiptomi szultánja. A mamelukok kerültek hatalomra – az egyiptomi szultánok testőrei, akiknek hadseregét török ​​és kaukázusi (főleg cserkesz) származású rabszolgákból verbuválták. 1517-ben az Oszmán Birodalom hadserege, miután Szíriában a mamelukok felett aratott győzelmet, vérontás nélkül hódította meg Erec-Izrael földjét (Palesztina területét).

Az első világháború alatt Nagy-Britannia uralta Palesztinát.[19] 1920 és 1947 között Jeruzsálem volt Palesztina brit mandátumterületének közigazgatási központja. Ebben az időszakban a zsidó lakosság 1/3-ával nőtt, főként az Európából való kivándorlás miatt. Az ENSZ Közgyűlésének 181. november 29-i 1947. számú határozata, amely Palesztina felosztásáról szóló határozatként ismert, abból indult ki, hogy a brit mandátum lejárta (15. május 1948.) után a nemzetközi közösség veszi át az irányítást Jeruzsálem jövője felett. ).[20] 1950-ben Izrael Jeruzsálemet nyilvánította fővárosának, és az izraeli kormány minden ága ott volt, bár ezt a döntést a világközösség nem fogadta el. A város keleti része Jordánia része lett. [21]

Az 1967-es hatnapos háborúban aratott győzelme után Izrael megszerezte a város teljes területét, jogilag elválasztotta Kelet-Jeruzsálemet Ciszjordániától, és kinyilvánította szuverenitását Jeruzsálem felett. Egy 30. július 1980-i különleges törvénnyel Izrael egyetlen és oszthatatlan fővárosává nyilvánította Jeruzsálemet. Izrael összes állami és kormányzati hivatala Jeruzsálemben található. [22] Az ENSZ és minden tagja nem ismeri el Kelet-Jeruzsálem egyoldalú annektálását. Szinte minden országnak van nagykövetsége Tel-Aviv térségében, kivéve néhány latin-amerikai országot, amelyek nagykövetségei Jeruzsálem Mevaseret-Zion külvárosában találhatók. Az Egyesült Államok Kongresszusa már 2000-ben határozatot hozott a nagykövetség Jeruzsálembe költöztetéséről, de az amerikai kormány folyamatosan elhalasztotta e döntés végrehajtását. 2006-ban a latin-amerikai nagykövetségek Tel-Avivba költöztek, most pedig nincs külföldi nagykövetség Jeruzsálemben. Kelet-Jeruzsálemben találhatók az Egyesült Államok és néhány más olyan ország konzulátusai, amelyek kapcsolatban állnak a Palesztin Hatósággal.

Jeruzsálem helyzete továbbra is hevesen vitatott téma. Mind Izrael, mind a Palesztin Hatóság hivatalosan Jeruzsálemet tekinti fővárosának, és nem ismeri el ezt a jogot egyetlen más országhoz sem, bár a város egy része feletti izraeli szuverenitását az ENSZ vagy a legtöbb ország nem ismeri el, és a Palesztin Hatóság hatóságai soha nem ismerte el. nem Jeruzsálemben. Az arabok még Jeruzsálem történelmének zsidó korszakát is teljesen tagadják, és ezzel vitatják a Koránjukban kinyilatkoztatásként elfogadott Bibliát. Az iszlám forradalom iráni győzelme után Khomeini ajatollah új ünnepet hozott létre október 5-én – al-Kudsz (Jeruzsálem) napján. Minden évben ezen a napon a muszlimok azért imádkoznak, hogy a város megszabaduljon az izraeli katonai jelenléttől.[23]

A legfrissebb adatok szerint Jeruzsálem lakosainak száma 763,800 1948, míg 84,000-ban még csak 96 43. A mindössze 36 négyzetkilométeres óváros területén 1 keresztény, XNUMX iszlám és XNUMX zsidó szentély található. Nevén keresztül kapcsolódik a békéhez. Közepes méretű, vidéki, sok szempontból szerény és mégis ellenállhatatlanul vonzó város, amely áhítatot és csodálatot kelt. Két világvallást alapítottak Jeruzsálemben, a harmadik, az iszlám pedig átvette hitvallásában különféle hagyományait. Jeruzsálem azonban ahelyett, hogy a „béke városa” nevet viselné, a konfrontáció színtere.

Az erőszak egy végtelen ősi dráma cselekményeiként folytatódik, de nincs katarzis. Ugyanazon falakról, amelyeket a rómaiak i.sz. 70-ben és a keresztesek 1099-ben másztak fel, a Dávidhoz hasonló hevederekkel felfegyverzett palesztin fiatalok kövekkel dobálták meg az elhaladó páncélozott rendőrautókat. Helikopterek köröznek fent, és könnygázt dobnak le. A közelben, a szűk utcákban szüntelenül felszáll a várost szentnek tartó három vallás hangja – a müezzin hangja, amely imára hívja a muzulmán híveket; a templomi harangok megszólalása; a nyugati falnál imádkozó zsidók éneke – az ókori zsidó templom egyetlen fennmaradt része.

Egyesek Jeruzsálemet „nekrokratiának” nevezik – az egyetlen város, ahol a döntő szavazatot a halottak kapják. Itt mindenhol érzi az ember a múlt súlyos terhét, amely a jelenre nehezedik. A zsidók számára ez mindig az emlékezés fővárosa. A muszlimok számára ez az al-Quds, azaz. A szentély, az iszlám 7. századi megjelenésétől napjainkig. A keresztények számára ez a hitük epicentruma, amely az istenember prédikációjához, halálához és feltámadásához kapcsolódik.[24]

Jeruzsálem olyan város, ahol a rivális országok mindennap könyörtelenül és babonásan hivatkoznak a történelem szellemére. Jeruzsálem az emlékezet befolyásának megtestesülése az emberek elméjére. Ez a műemlékek városa, amelyeknek saját nyelvük van. Kölcsönösen egymásnak ellentmondó emlékeket ébresztenek, és úgy építik fel a város imázsát, mint egy több ember számára kedves, több hit számára szent. Jeruzsálemben a vallás keveredik a politikával. Túlságosan mélyen elmerül az erőteljes vallási meggyőződések és vallások bűvöletében.[25] Az itt egymás mellett élő vallások és nemzetiségek tisztelete és fanatizmusa hat egymásra. Jeruzsálemben soha nem volt egyetlen vallási igazság sem. A városról mindig is sok igazság és egymásnak ellentmondó kép volt. Ezek a képek tükrözik vagy eltorzítják egymást, és a múlt a jelenbe áramlik.

Korunkban az emberek a Holdra tették a lábukat, hogy új ígéretföldeket és új Jeruzsálemet keressenek, de a régi Jeruzsálemet eddig még nem cserélték le. Rendkívüli uralmat őriz a képzelet felett, egyszerre három közeli és távoli hitre tartja az Apokalipszis félelmét és reményét, amely teljesen felcserélhető kifejezésekkel fejeződik ki.[26] Itt a területek meghódításáért folytatott vallási harc az istentisztelet ősi formája. A nacionalizmus és a vallás mindig is összefonódott Jeruzsálemben, ahol 3,000 évvel ezelőtt először tárták fel a zsidók előtt az ígéret földjének és a választott népnek az eszméjét.

A jeruzsálemi írástudók és próféták megkérdőjelezték azt az uralkodó ősi elképzelést, hogy a történelem szükségszerűen körökben mozog, és újra és újra megismétli önmagát. A jobb és értékesebb élet felé vezető visszafordíthatatlan előrehaladás átfogó reményét fejezik ki. A Pentateuchus és Józsué, Sámuel és Királyok könyveinek változatai szájhagyományként keringtek Jeruzsálemben az ie 7. vagy 9. század elején. A régészeti és epigráfiai bizonyítékok ismételten figyelemre méltó pontossággal igazolják a bibliai források ténybeli részleteit. Dávid király itt komponálta a zsoltárok költeményeit, Salamon pedig építette a templomot, és több száz felesége volt. Itt Ézsaiás kiált a pusztában, Jézus pedig töviskoronát visel, és a rablókkal együtt keresztre feszítik. A keresztények halála után összegyűltek ebben a városban, és a remény nevében meghódították a Római Birodalmat és az egész Földközi-tenger világát. Az iszlám legenda szerint itt Mohamed egy titokzatos szárnyas fehér lovon jön, és a fény létráján felmegy a mennybe. A 12. század óta a zsidók naponta háromszor imádkoznak a nyugati falnál, hogy „irgalmasan visszatérhessenek városodba, Jeruzsálembe, és ott élhessenek, ahogy ígérted”.

Négyezer éves történelem, számtalan háború és rendkívül erős földrengés, amelyek egy része az épületek és falak teljes pusztulását okozta, rányomta bélyegét a város domborzatára. 20 pusztító ostromot, két teljes puszta időszakot, 18 helyreállítást és legalább 11 vallásból a másikba való áttérést élt át. Jeruzsálem szent marad a zsidók, a keresztények és a muszlimok, a világ minden embere számára. „Kérj békét Jeruzsálemnek” (Zsolt. 121:6)!

Megjegyzések:

[i] Wolf, B. Jerusalem und Rom: Mitte, Nabel – Zentrum, Haupt. Die Metaphern «Umbilicus mundi» és «Caput mundi» in den Weltbildern der Antike und des Abendlands bis in die Zeit der Ebstorfer Weltkarte. Bern ua, 2010.

[ii] Enciklopédiai szótár. Kereszténység. TIM 1997, p. 586. Vö. Otto, E. Das antike Jerusalem. Archaeologie und Geschichte. München, 2008 (Beck'sche Reihe, 2418).

[1] Elon, A. Jeruzsálem: A tükrök városa. London, 1996, p. 30.

[2] Whiting, C. A „Szent Föld” földrajzi képzetei: Bibliai topográfia és régészeti gyakorlat. – Tizenkilencedik századi összefüggések, 29. 2007., 2. és 3. sz., 237-250.

[3] Elon, A. Op. cit., p. 54.

[4] A város ókori történetéhez lásd Harold Mare, W. The Archaeology of the Jerusalem Area. Grand Rapids (MI), 1987; Jeruzsálem az ókori történelemben és hagyományokban. Szerk. írta TL Thompson. London, 2004 (koppenhágai nemzetközi szeminárium).

[5] Cogan, M. David's Jerusalem: Notes and Reflections. – In: Tehillah le-Moshe: Biblical and Judaic Studies in Honor of Moshe Greenberg. Szerkesztette: M. Cogan, BL Eichler és JH Tigay. Winona Lake (IN), 1997.

[6] Goldhill, S. A jeruzsálemi templom. S., 2007.

[7] A Jerusalem in Bible and Archaeology: The First Temple Period című könyvet Jeruzsálem bibliai történetének szentelték. Szerk. AG Vaughn és AE Killebrew. Atlanta (GA), 2003 (szimpóziumsorozat, 18.)

[8] Enciklopédiai szótár. Kereszténység. TIM, 1997, 587. Vö. Ritmeyer, L. Jeruzsálem Nehémiás idejében. Chicago, 2008.

[9] Ameling, W. Jerusalem als hellenistische Polis: 2 Makk 4, 9-12 und eine neue Inschrift. – Biblische Zeitschrift, 47, 2003, 117-122.

[10] Tromp, J. Jeruzsálem vallási jelentősége a zsidók számára a görög-római időszakban. – In: À la recherche des villes saintes. Actes du colloque franco-néerlandais „Les Villes Saintes”. Szerk. A. Le Boulluec. Turnhout, 2004 (Bibliothèque de l'École des hautes etudes. Sciences religieuses, 122), 51-61.

[11] Mirasto, I. Krisztus feltámadt (Isten földjén a nagyhéten). S., 1999, p. 9.

[12] Julia Wilker, Fuer Rom und Jerusalem. Die herodianische Dynastie im 1. Jahrhundert n.Chr. Frankfurt am Main, 2007 (Studien zur Alten Geschichte, 5)

[13] Pearce, S. Jeruzsálem mint „Anyaváros” Alexandriai Philón írásaiban. – In: Negotiating Diaspora: Jewish Strategies in the Roman Empire. Szerk. JMG Barclay. London és New York, 2004, 19-37. (Library of Second Temple Studies, 45).

[14] Hengel, M. The Zealots: Investigations in the Jewish Freedom Movement in tho Period from Heródes I. 70-ig. London, 1989.

[15] Rives, JB Flavian Religious Policy and the Destruction of the Jerusalem Temple. – In: Flavius ​​​​Josephus és Flavian Róma. Szerk. J. Edmondson, S. Mason és J. Rives. Oxford, 2005, 145-166.

[16] Belayche, N. Déclin ou rekonstrukció? La Palaestina romaine après la révolte de 'Bar Kokhba'. – Revue des études juives, 163, 2004, 25-48. Vö. Colbi, P. A kereszténység rövid története a Szentföldön. Jeruzsálem, 1965; Wilken, R. A szentnek nevezett föld: Palesztina a keresztény történelemben és gondolkodásban. New York, 1992.

[17] Damyanova, E. Jeruzsálem, mint a Madaba mozaik topográfiai és szellemi központja. – In: Teológiai elmélkedések. Anyaggyűjtés. S., 2005, 29-33.

[18] Shamdor, A. Szaladin. Az iszlám nemes hőse. Szentpétervár, 2004. Vö. L'Orient au temps des croisades. Textes arabes present et traduit par A.-M. Eddé és F. Micheau. Párizs, 2002.

[19] Grainger, J. The Battle for Palestine, 1917. Woodbridge, 2006.

[20] A keresztény örökség a Szentföldön. Szerk. Írta: A. O'Mahony G. Gunnerrel és K. Hintliannal. London, 1995, p. 18.

[21] Keay, J. Swing the Wind: The Seeds of Conflict in the Middle East. New York, 2003.

[22] Tessler, M. Az izraeli-palesztin konfliktus története. Bloomington (IN), 1994. Vö. Kailani, W. Reinventing Jerusalem: Israeli's Reconstruction of the Jewish Quarter After 1967. – Middle Eastern Studies, 44, 2008, No. 4, 633-637.

[23] Emelyanov, V. Mi a teendő al-Quds – Jeruzsálem problémájával? Moszkvában egy emléknapot ünnepeltek, amelyet 27 éve alapított Khomeini imám. – https://web.archive.org/web/20071011224101/http://portal-credo.ru:80/site/?act=news&id=57418&cf=, 8. október 2007.

[24] A keresztény örökség..., p. 39.

[25] Kalian, M., S. Catinari, U. Heresco-Levi, E. Witztum. „Lelki éhezés” egy szent térben: a „jeruzsálemi szindróma” egyik formája. – Mentális egészség, vallás és kultúra, 11, 2008, 2. szám, 161-172.

[26] Elon, A. Op. cit., p. 71.

A kiadvány rövid címe: https://dveri.bg/uwx

- Reklám -
- EXKLUZÍV TARTALOM -spot_img
- Reklám -
- Reklám - spot_img

Muszáj elolvasni

Legfrissebb cikkek