A Balkán Színház orosz tudósítóinak száma idővel nőtt. 5. július 1877-én összetételük a következő volt [14]:
Táblázat 1.
Folyóirat / Levelező
„Birzhevye Vedomosti” – NV Maximov
„Világillusztráció” – NN Karazin; HP Fedorov
„Hang” – PP Sokalsky
„Moszkva Vedomoszti” – LV Shakhovskaya; MF Metz
„A mi évszázadunk” – G. Stambolov; VI Nemirovics-Danchenko
„Novoe vremya” – AA Suvorin; Fjodorov képviselő; Burenin alelnök; NN Karazin; PP Sokalsky; Kr. u. Ivanov; NN Rossolovsky; VI Nemirovics-Danchenko
„Odesski Vestnik” – PP Sokalsky
„Kormányzati Közlöny” – VV Krestovsky
„Orosz Mir” – EK Rapp
„Szentpétervári Vedomosti (Gazetteers)” – Fedorov képviselő; HV Maximov; A. Teoharov
„Severny Vestnik” – DK Gears
„Tiflissky Vestnik” – N.Ya. Nikoladze
„Sankt-Peterburger Zeitung” – NV Maximov
Meg kell jegyezni, hogy a háború alatt VI. Nemirovich-Danchenko átváltott a „Novo Vremya”-ra, és elkezdte elküldeni levelezését ennek az újságnak. Az Aktív Hadsereg állományába VV Krestovskin kívül a „Kormányzati Közlöny” hivatalos tudósítójaként EK Makarov művész, valamint VV Vereshtagin híres harcművész is volt. 1877 júliusában nőtt a művészek száma. P. Szokolov, Butkevics, M. Malysev érkezett a Főnegyedbe, PO Kovalevsky pedig Vlagyimir Alekszandrovics nagyherceg különítményébe. A híres művész VD Polenov. Az orosz hadsereggel együtt részt vett a harcokban, látta a katonák hősiességét, a bolgárok szenvedését, és mindezt festményeken és akvarelleken egyaránt megpecsételte („Pozíció”, „Tüzérség a hegyekben”, „bolgár”. falu” és stb.). [15]
Az ellenségeskedés színházához csatlakozó tudósítók legteljesebb listáját NV Maximov adja. [16] Felsorol mindenkit, akinek a fényképeit beillesztették a levelezési albumba. Mint fentebb említettük, a tudósítóknak két-két fényképet kellett magukkal vinniük. Az egyiket a tábori főhadiszálláson hagyták, ahol egy külön albumban őrizték, a másodikat pedig az igazolvánnyal és pecséttel együtt vitték magukkal személyes bizonyítványként.
2. táblázat Orosz tudósítók
Folyóirat / Levelező
„Kormányzati Közlöny” – VV Krestovsky
"Szentpétervári Vedomosztyi" - Modzsolevszkij; Komarov
„Novoe vremya” AA Suvorin; Fjodorov képviselő; Burenin alelnök; NN Karazin; Kr. u. Ivanov; NN Rossolovsky; VI Nemirovics-Danchenko; Maslov
„Orosz rokkant” – Fjodorov képviselő (művész); Szuhotyin (az orosz hadsereg hadnagya)
„Világillusztráció” – Fedorov képviselő (művész)
„Hang” – PP Sokalsky
„Severny Vestnik” – DK Girs; Bajkov (az orosz hadsereg alezredese)
„Orosz Mir” – EK Rapp; Georgievich
„Moszkva Vedomosti” LV Shakhovskaya; MF Metz; Ilovaisky (professzor, volt ideiglenes tudósító)
„Orosz Vedomosztyi” – A. Teoharov
„Birzhevye Vedomosti” – NV Maximov
A „Novo Vreme” tudósítói között NV Makszimov nem említi NN Rossolovski és PP Sokalsky nevét, bár VV Krestovski ennek a kiadásnak tulajdonítja őket. PP A kampány elején Sokalski a „Golos” újság tudósítója volt, de később az amerikai Mac Gahan és Stanley váltotta fel. Ami VI Nemirovics-Danchenko-t illeti, a háború elején a „Nash Vek” újság tudósítója volt, majd a „Novoe Vremya”-nak kezdett írni. Kr. Ivanov fotós is volt.
Ami a háború elején az ellenségeskedés színterére felvett külföldi tudósítókat illeti, összetételük kezdetben csekély volt, rendszerint egy-kettő a nagy európai országokból. Július 5-én a következő képviselet volt. [17]
Táblázat 3
Ország / Folyóirat / Levelező
Ausztria-Magyarország „News Wiener Tagblatt” – Nem szerepel
Nagy-Britannia „Daily News” – MacGahan
Poroszország „Militär Wochenblatt” – Danngauer kapitány
Poroszország „Kölnische Zeitung” – Doktor Schneider
Észak-amerikai Egyesült Államok „New-York Herald” – MacGahan
Franciaország „Figaro” – de Westin
Rendszerint tudósítóként a külföldi kiadványok tiszteket küldtek a vezérkarból, akik egyidejűleg nem hivatalos katonai ügynökként jelentek meg az orosz csapatoknál. Hivatalos katonai ügynököket is csatoltak tudósítóként, mint például von Liegnitz porosz őrnagyot. Leveleit az „Északnémet Egyetemes Közlönynek” küldte.
A külföldi tudósítók az orosz nagykövetségek és magas rangú tisztviselők ajánlása alapján léptek be az ellenségeskedés színterébe. Ugyanakkor a külföldi lapok sürgősen kérvényezték a diplomáciai képviseleteket tudósítóik befogadásáért. [18] Nem mindenki kapott hozzáférést a hadsereghez, aki akart. Így április 28-án MA Gasenkampf kénytelen volt megtagadni két – német és angol – tudósítót. Howard Vincent angol alezredes a MA Gasenkampf tanúvallomása szerint ajánlólevelek tömegével érkezett. VA Cserkasszkij herceg, a bulgáriai orosz polgári közigazgatás vezetője azonban véletlenül ismerte őt, és ajánlotta, potenciális brit kémnek küldte. Ez volt az oka annak, hogy a nagyherceg a feladást javasolta az angolnak, ami meg is történt. [19]
Végül is a külföldi tudósítók képviselete NV Maksimov szerint a következő volt. [20]
4. táblázat Angol tudósítók
Folyóirat / Levelező
„Daily News” – A. Forbes; Mac Gahan (amerikai)
„Times” – Grant Breckenbury (az angol hadsereg aktív szolgálatában álló ezredes, aki szabadságon volt)
„Grafic” (illusztrált magazin) – Villers (művész)
„Illustrated London News” (illusztrált magazin) – Gale (művész)
„Szabvány” – F. Boyle
„The Skotsman” – DL Carrick (szentpétervári orvos); Rózsa
„Manchester Guardian” – Stanley (amerikai)
„Freemens” (ír magazin) – Stanley (amerikai)
Mac Gahan is írt a Golos orosz lapnak, akárcsak Stanley. Havelok az angol újságírók alakulatához is tartozott, de arról, hogy melyik lapnál dolgozott, egyik általunk feldolgozott forrásban sincs információ.
5. táblázat. Amerikai tudósítók
Folyóirat / Levelező
„New-York Herald” – Dokankoz
„Boston Jornal” – Király
A lap nem részletezte Jacksont
VV Krestovsky amerikai tudósítói minőségében szintén megemlíti Millet, de nem részletezi, hogy ez utóbbi melyik újsághoz tartozik. [21]
6. táblázat Porosz tudósítók
Folyóirat / Levelező
„Militär Wochenblatt” – Danngauer
„Hamburger Nachrichten” – Danngauer
„National Zeitung” – Danngauer
„Ausburger Allgemeine Zeitung” – von Maree (vagy von Mare)
„Üeber Land und Meer” – I. Schoenberg (művész)
„Post” – von Brauchitsch
„Neue Militäriche Blatt” – von Brauchitsch
„Berliner Tagblatt” – Béta
7. táblázat. Osztrák tudósítók
Időszaki Tudósító
„Neues Wiener Tagblatt” – Lukesch
„Politik” (prágai újság) – Reinstein (nyugalmazott hadnagy); Lachman
„Presse” – Lichtenstadt
8. táblázat Francia tudósítók
Folyóirat / Levelező
„XX Siècle” – Breban
„Nemzeti” – Breban
„Jornal d'Odessa” – Breban
„Figaro” – I. de Westin
„Moniteur Universel” – D. de Lonlet (vagy Lonnet [22])
„Monde Illustré” – D. de Lonlay
„Estafette” – fehérítő
„Indépendance Belge” – Con-Abrest
„Temps” – Lamont
„Republique Française” – Granet
„La France” – Farey
VV Krestovsky a francia tudósítók között említi Pagnont is, de nem részletezi, hogy melyik újsághoz tartozik. [23]
9. táblázat Svéd tudósítók
Folyóirat / Levelező
„Stockgolms Dagblad” – Berling (a svéd vezérkar hadnagya)
10. táblázat Olasz tudósítók
Folyóirat / Levelező
„Vélemény” – M.-A. Szemfogak
„Pungolo di Napoli” – M.-A. Szemfogak
„Gazetta Piemontaise” – M.-A. Szemfogak
„Courier du soir de Milan” – M.-A. Szemfogak
„Fanfulla” – Marcotti
„Roma di Napoli” – Lazzaro (művész)
„Illustration Italiana di Milano” – Lazzaro
Romániát a herceg személyes művésze, Karl Satmari és a hercegi fotós, Duchesne képviselte. [24]
José Luis Pellicer spanyol művész Madridból érkezett az orosz hadseregbe a „La Ilustración Española y Americana” spanyol illusztrált magazinból. [25]
A „Daily Telegraph” tudósítóit és a bécsi lapok többségét nem vették fel a hadseregbe, mivel barátságtalan kiadványokat képviseltek. Ebből kifolyólag Bukarestben éltek, másodkézből származó információkat használtak, többek között szakma szerinti kollégáktól, esetenként „saját következtetésekből”.
Emellett Poggenpohlt a Havas, a Reiter, a Wolf és a Vienne távirati iroda képviselőjeként a hadszíntérre küldték. [26]
Az 1877-1878-as háború az orosz katonai levelezés születési dátuma lett. Itt történtek meg az első lépések (és meg kell jegyezni – sikeresek) a katonaság tudósítókkal végzett munkájában: vesztegetés, a tudósítókra bízott információk adagolása. Közvetlen cenzúra ugyan nem volt, de az információszerzéshez közvetlenül a fronton kellett lenni, mivel a parancsnokság nem szívesen osztotta meg a tudósítókkal.
Az orosz levelezés spontán módon jött létre, és megjelenése az orosz társadalomnak az ellenségeskedés lefolyásáról, a hadsereg életéről, a helyi bolgár lakosság életéről és életéről stb. nagy érdeklődés orosz közkörökben a Balkán-félsziget szláv népeinek sorsa iránt. A külföldi tudósítókkal ellentétben az orosz tudósítóknak nem volt sok kiváltsága. Annak ellenére, hogy a hadműveleti színtérbe való bebocsátást központosítottan és a hadszíntéren lévő hadiparancsnokság végezte, a tudósítókhoz és pozíciójukhoz való hozzáállás eltérő volt. Ha a külföldi tudósítók jól felkészültek munkájukra, nemcsak az őket küldő újságok, hanem kormányaik támogatását is élvezték, akkor az oroszoknak nem.
Bár külföldi tudósítók nem kevesebben érkeztek a hadszíntérre, mint az oroszok, többségük meg sem jelent a harctéren. Az orosz tudósítók nagyrészt közvetlenül részt vettek a csatákban, figyelték a hadsereg életét.
Hagyományosan a balkáni színház háborújáról tudósító tudósítók három csoportba sorolhatók: azok, akik hátulról írtak, akik a tábori főhadiszálláson írtak, és azok, akik saját tapasztalataik alapján írtak levelezést. E csoportok tudósítói külföldiek és oroszok között is voltak. Igaz, a harmadik csoport utolsó képviselői között többen voltak. A külföldiek közül e tekintetben megkülönböztethetők a katonai szolgálatból elbocsátott német tudósítók, akik nemcsak tudósítóként, hanem katonai szakemberként is figyelték a háborút.
A második csoport orosz tudósítói leveleikben, naplóikban, feljegyzéseikben leírták a háború összes „varázsát”, anélkül, hogy idealizálták volna, és nem redukálták le a katonai műveletek és a királyi emberek életének száraz leírására. Néha szigorúak, túlzottan kritikusak a következtetéseikben, de amit láttak, az azzá tette őket: halálesetek, sérülések, a legmagasabb parancsnoki beosztások ostobasága, gyakran értelmetlen katonák hősiessége stb.
A nehézségek ellenére sok orosz tudósító a legjobb oldalát mutatta, jelentősen hozzájárulva az orosz katonai újságírás fejlődéséhez és a háború igaz tudósításához.
(folytatjuk)
Megjegyzések:
[14] Összeállította: V. Apuskin, „1877–78-as háború a levelezésekben és regényekben”, Katonai Gyűjtemény, 7. sz. (1902), p. 202; Gasenkampf M., Naplóm 1877-78, 33-34. Krestovsky V., Húsz hónap az aktív hadseregben…, 1. tétel, 170-172.
[15] Vinogradov VI, orosz-török háború 1877-1878. és Bulgária felszabadítása, (Moszkva: Mysl, 1978), p. 187.
[16] Maksimov NV, „A Dunáról”, 5. szám (1878), 176-177.
[17] Apuskin V., „1877–78-as háború a levelezésben és a regényekben”, Katonai Gyűjtemény, 7. sz. (1902), p. 201.
[18] Apuskin V., „1877–78-as háború a levelezésekben és regényekben”, Katonai Gyűjtemény, 7. sz. (1902), p. 196.
[19] Gasenkampf M., Naplóm 1877-78, 13-14.
[20] Maksimov NV, „A Dunáról”, 5. szám (1878), 175-176.
[21] Krestovsky VV, Két hónap az aktív hadseregben…, 2. tétel, p. 177.
[22] Ibid., P. 177.
[23] Ibid.
[24] Maksimov NV, „A Dunáról”, 5. szám (1878), p. 175.
[25] BP, „Shipkivel és Plevnyjjal”, International Life, 3. sz. (2003), p. 128.
[26] Maksimov NV, „A Dunáról”, 5. szám (1878), p. 176.
Rövidítésekkel: Canadian American Slavic Studies. – 2007. – évf. 41. – 2. sz. – R. 127-186; „Oroszország színekben” portál: https://ricolor.org/about/avtori/gokov/
Az illusztráció forrása: Vinogradov VI. Orosz-török háború 1877-1878 és Bulgária felszabadítása. – M.: Gondolat, 1978. – 6-7.o. (oroszul).
