Az 1957-es Római Alapító Szerződés felhatalmazta az Európai Bizottságot, mint a Szerződés őre, hogy kötelezettségszegési eljárást indítson a tagállamok ellen a Szerződésben vállalt kötelezettségeik vélt megsértése miatt. Előírta továbbá, hogy amennyiben a Bíróság kötelezettségszegést állapít meg, a felelős tagállamnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a Bíróság ítéletének teljesítéséhez.
Talán a történelmi Szerződés megállapodását övező optimizmus miatt az aláíró felek nem látták előre, hogy további intézkedésekre van szükség annak biztosítására, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák a Bíróság ítéleteit. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ez az optimizmus tévedés volt, és hogy valójában további intézkedésekre van szükség. Ezért a Maastrichti Szerződés új rendelkezést vezetett be, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a korábbi jogsértési határozatok végrehajtásának elmulasztása miatt nyomon követhető végrehajtási ügyeket indítson, és a Bíróság pénzbírságot szabjon ki a tagállamokra, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a Bizottság bizonyította ügy.
Ezek az intézkedések, különösen akkor, ha párhuzamosan alkalmazzák, megfelelőnek tűnnek az uniós jog megsértésének orvoslására. Nem szerepelt a megállapodásban, hogy a Bizottságnak vissza kell térnie az első szakaszhoz, és új jogsértési eljárást kell indítania egy második szakasz végrehajtási határozatának végrehajtásának elmulasztása miatt. Mégis, pontosan ez történt az olasz egyetemeken az idegennyelv-oktatók (Lettori) régóta tartó diszkriminációja esetében, az ezzel járó összes humán költséggel együtt.
Azokat a körülményeket, amelyek ezt a rendhagyó állapotot előidézték, korábbi cikkekben ismertették The European Times. Röviden: 2006-ban a Bizottság megnyerte a végrehajtási ügyet C-119 / 04, amelyet Olaszországgal szemben az a 2001. évi jogsértési határozat a Bíróságtól. Az eredeti jogsértési eljárást viszont a 2. pont végrehajtásának elmulasztása miatt indították Allué a Bíróság ítéletei, amelyek közül az első 1989-ből származik.
A nagy visszhangot kiváltó C-119/04. sz. ügyben a Bizottság követelte a kiszabását napi 309,750 XNUMX eurós bírság Olaszországot a Lettori elleni folyamatos diszkrimináció miatt. Olaszország 2004-ben az utolsó pillanatban bevezetett egy törvényt, amely a Lettori-nak ítélte meg a karrier rekonstrukcióját az első foglalkoztatás időpontjától kezdve a részmunkaidős kutató vagy jobb paraméterek alapján. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a törvény rendelkezései megfelelő végrehajtás esetén orvosolhatják a diszkriminációt, ezért eltekintett a javasolt bírságoktól.
Közvetlenül a 2006-os határozatot követően a Bizottsággal folytatott levelezésben Olaszország biztosította a Bizottságot, hogy a 2004-es törvény feltételeit maradéktalanul alkalmazzák, és továbbra is alkalmazni fogják. E „szilárd biztosítékok” alapján akkor a foglalkoztatásért, szociális ügyekért és esélyegyenlőségért felelős biztos. Vladimír Špidla, bejelentette a 2007-es sajtóközlemény hogy a Bizottság lezárja Olaszországgal szembeni jogsértési eljárását.
E „szilárd biztosítékok” értékét igazolta egy későbbi bizottsági határozat, amely egy kísérleti eljárás (a tagállamokkal fennálló viták békés megoldására és a jogsértési eljárások megindításának megakadályozására bevezetett mechanizmus) indítására irányult 2011-ben Olaszország ellen. Az ezt követő tíz évhez hasonlóan ez A diplomáciai eljárás nyilvánvalóan nem érte el célját, a Bizottság 2021 szeptemberében teljes jogsértési eljárást indított Olaszország ellen a 2006-os végrehajtási határozat végrehajtásának elmulasztása miatt.
Ha a 2007-ben a 2006-os bírósági ítéletnek való megfelelésre vonatkozó biztosítékok ellentétesek voltak a tagállamokra a Bizottsággal folytatott kapcsolataikban rótt lojális együttműködési kötelezettséggel, akkor Olaszország magatartása a jelen kötelezettségszegési eljárás során a jogsértési eljárás végrehajtása érdekében. hogy az ítélet ugyanúgy az. 2021 szeptemberében sajtóközlemény A jogsértési eljárás megindításának bejelentésekor a Bizottság két hónapot adott Olaszországnak, hogy intézkedéseket hozzon a Bíróság 2006. évi ítéletének való megfelelés érdekében. Annak ellenére, hogy Olaszország jelentős további türelmi időt kapott, nem tett megfelelő intézkedéseket. 2022 januárjában az indokolással ellátott vélemény szakaszába lép, a Bizottság pedig a másodikba sajtóközlemény Az eljárás végén figyelmeztette Olaszországot, hogy most már 2 hónap áll rendelkezésére, hogy kifizesse a Lettorinak járó rendezéseket, hogy elkerülje az ügy esetleges áttételét a Bíróság elé.
Négy hónappal azután demonstráció Lettori tavaly decemberben csütörtökön ismét összegyűlt Anna Maria Bernini egyetemi miniszter irodája előtt, hogy tiltakozzanak az ellen, hogy az indokolással ellátott véleményben kért elszámolások elmaradtak. A Tiberis bal partján elhelyezkedő miniszteri irodák rövid sétával elérhetők a jobb parton lévő Campidoglio épületétől. Amint azt Olaszország legnagyobb szakszervezete, az FLC CGIL határozottan megjegyezte a közelmúltban nyílt levél Bernini miniszterhez, ez az a helyszín, ahol a történelmi Római Szerződés rendelkezéseként rögzítették az egyenlő bánásmódhoz való jogot.
Az egyenlő bánásmódhoz való jogot az európai polgárok általános jogainak összefüggésébe helyezve a Bizottság kijelenti, hogy a jog „talán a legfontosabb jog a közösségi jog szerint, és az európai polgárság lényeges eleme”. Egy feltételezett bizottsági tisztviselő, aki csütörtökön az egyetemi miniszter irodája előtt tartózkodott, megfigyelte volna az EU összes tagállamából érkező Lettori összejövetelét, tiltakozva az ellen, hogy ezt a jogot megtagadják. A Letttori által terjesztett adatlapok tájékoztatták volna a tisztviselőt arról, hogy a diszkrimináció továbbra is fennáll annak ellenére, hogy a Bíróság 4 egyértelműen egyenrangú bérhatározatot hozott a joggyakorlat alapjaiból kiindulva. Allué uralkodó Következésképpen a tiltakozáson jelenlévő Lettori egyike sem működött olyan kezelési feltételek mellett, amelyeknek a Szerződés értelmében automatikusnak kellene lenniük.
A jogsértési eljárásokban a panaszosok, bár technikailag nem részesei az eljárásnak, hozzájárulhatnak a Bizottság ügyirataihoz és beadványaihoz. A panaszos, az Asso.CEL.L, a római székhelyű „La Sapienza” munkaügyi egyesület, Olaszország legnagyobb szakszervezete, az FLC CGIL segítségével országos népszámlálást végzett a 2006-os végrehajtási határozat kedvezményezettjeiről, szolgálati idejéről, és a részmunkaidős kutató paraméterei, vagy a pályarekonstrukcióknak megfelelőbb paraméterek. Ebből az adatbankból egy hatékony szervezet heteken belül el tudná intézni a Lettorinak járó elszámolásokat.
A tagállamok és a Bizottság közötti információcsere bizalmas jellegű a jogsértési eljárásokban. Következésképpen a Lettoriak nem tudják, hogy Olaszország hogyan kíván reagálni a Bizottság ultimátumára a 2006. évi törvény értelmében esedékes rendezések kifizetésére. A helyi egyetemi adminisztrációból származó értesülések arra utalnak, hogy az olasz hatóságok a 2011-es, vitatott Gelmini-törvény alapján próbálják majd értékelni a településeket.
A Gelmini-törvény, amelyet öt évvel a Bíróság ítélete után fogadtak el, ugyanezt az ítéletet kívánja értelmezni. Eltekintve attól a merészségtől, hogy az Európai Unió csúcsintézményének ítéletét értelmezik, az ítélet Gelmini-értelmezése ellentétes a helyi olasz bíróságok által a Bíróság ítélete és az ítélet dátuma közötti időszakban hozott ítéletekkel. maga a Gelmini életbe léptetése. Míg ezek a helyi bírósági ítéletek a Lettori-felperesek karrierjének megszakítás nélküli rekonstrukcióját ítélték meg az első foglalkoztatás időpontjától kezdődően, a Gelmini-törvény az 1995 előtti évekre korlátozza az újjáépítést – ezt a határt a Bíróság ítélete sehol nem írja elő. A törvény másik kirívó hibája, hogy a 2006-os ítélet esetleges kedvezőbb paramétereit a feltételei számtanilag nem tudják megadni.
Amennyiben Olaszország a Gelmini-törvény feltételeinek alkalmazását javasolja, ez lehet a katalizátor ahhoz, hogy a Bizottság az ügyet a Bíróság elé utalja. A Bernini miniszter irodáin kívüli tüntetők körében vegyes volt a reakció erre a kilátásra. Míg néhány Lettori üdvözölné a bíróság esetleges értelmezését arról, hogy Gelmini hogyan értelmezte a Bíróság 2006-os ítéletét, mások rámutattak arra a tényre, hogy ez további két évvel meghosszabbítaná a kötelezettségszegési eljárást.
Kurt Rollin, a római „La Sapienza” Egyetem korábbi oktatója, az Asso.CEL.L nyugdíjas Lettori képviselője. Bernini miniszter irodája előtt beszélt:
„A Bizottság álláspontja szerint az egyenlő bánásmód a Szerződés értelmében a legfontosabb jog. Mégis, amint azt a feljegyzések mutatják, Olaszország évtizedek óta megtagadta Lettoritól ezt a jogot. Az európai polgárok érdekében meg kell változtatni a meglévő intézményi rendszert, hogy a hajthatatlan tagállamok ne hagyhassanak figyelmen kívül a Szerződésben foglalt jogokat a végtelenségig.”
